No Flash Player :(

Blog

9. nap

2012. július 15. (vasárnap)
Gmünd – Innsbruck

Reggel 8 fokban ébredtünk. Először aludtam pulóverben a hálózsákomban. Kemény lesz a Mont Blanc-on. Két hálózsák meg az aláöltözet remélem elég lesz. Na de most még csak Ausztriában vagyunk, a Hegyig még van pár km. Fogvacogva megreggeliztünk, beöltöztünk (merthogy MÉG MINDIG esett).

Bár felfelé haladtunk, a hászél miatt jól tudtunk haladni. Sőt, miután megebédeltünk egy hídon az Inn folyó felett (ahol beleesett a kanalam a folyóba), még egy darabig esőben haladtunk, de aztán kisütött a nap! Annyira megörültem neki, hogy egy kis zenét raktam a fülembe és toltam neki, ami csak belefért. Élveztem a napsütést, a száguldást... Meg aztán egyre közeledtünk a stállásunkhoz is.

Délután négykor megtaláltuk a címet, csak miután felhítvuk a srácot, mondta, hogy csak este ér haza. Addig visszagurultunk a „bevásárlóközpont-negyedbe” és főztünk rizst a tér kellős közepén. Mikor elkezdett újra esni bevonultunk a mekibe. Itt egy itt dolgozó magyar srác csodálta meg gépeinket és fertőződött meg a kerékpáros utazás iránti vággyal. (Ekkor olvastam a srác levelét, hogy csak este ér haza). Az eső miatt a városnézés kimaradt, majd hétfőn (talán).

Miután este elfoglaltuk szállásunkat Toncsi főzött egy kiadós levest, majd a tusolás és mosás után alvás következett.

Számokban:
Táv: 75,56 Km (Össz.: 829,84 Km)
Idő: 3:57'
Átlag: 19,08 Km/h
Max.: 56,70 Km/h

 

8. nap

2012. július 14. (szombat)
Lend – Gmünd

Emeletes ágyon aludtunk – Toncsi a földön épített magának ágyat, én meg fönt a deszkák tetején aludtam. Reggelihez egy asztalt építettünk aztán indultunk tovább. Szerencsére nem volt vészes a mászás. De szerencsére inkább ereszkedtünk... csak hát nem sokáig.

Krimml vízesés. Felhőben, esőben. Toncsi emlékei szerint 1060 m-re mászunk fel. Igazából jól emlékezett, mert Krimml ezerhatvanon van, csak elfelejtette, hogy utánna még fel kell mászni 1600-ra. Hát kemény menet volt. Esőben izzadva 10 %-os emelkedőn a nehéz bringával. Felhúzni az utánfutót. Sokszor megálltam szusszanni. Toncsinak kisebb az áttétele, ezért jobban tud pörgetni. Lazán felszaladt. Mindedesetre kemény menet volt. Na de ami azután jött! 65 km/h-ig engedtem (esőben, utánfutóval – ami nem táncolt be). Hiába, az adrenalin az adrenalin.

Viszont a szálláskeresés megintcsak aggasztott. Vizet szerencsére sikerült szerezni időben. Aztán végülis megláttunk egy kis viskót. Fel volt törve, de már régen járhattak benne. Estére nekünk jó lesz, ráadásul már fél kilenc volt. Gyorsan megfőztünk, kiteregettünk. De már sötétben vacsiztunk.

Számokban:
Táv: 106,88 Km (Össz.: 754,28 Km)
Idő: 7:07'
Átlag: 15,01 Km/h
Max.: 64,94 Km/h

 

7. nap

2012. július 13. (péntek)
Öblarn - Lend

A három csillagos szálláson kicsit elhúzódott a reggeli készülődés. Nagyon élveztük a „kényelmet”, ráadásul asztalnál tudtunk reggelizni. Nyolc óra már elmúlt, amikor elindultunk. Toncsi még mindig nem bírta felfogni, hogy a három magyar srác miért tekert tovább. Délig minden egyes fészerbe beköszöntünk: Jó reggelt!

A táj valami lenyűgöző, csak sajnos többnyire eltakarják a felhők. De a hegyek egyre csak nőnek. Péntek 13 lévén a napi szerencsétlenség a 99-es úton történt. Rossz irányba indultunk ugyanis. Bő 8 km lett így pluszban. Azért is történhetett ez, mert olykor-olykor átmegyünk a kerékpárútról az autóútra, mivel nagyon kacskaringózik, és sok hirtelen emelkedő van. De egy szavunk nem lehet a kerékpárutakra, azok többnyire nagyon jó minőségűek (a nemzetköziekről nem is beszélve).

Mikor egyedül mentem utamon, én többször álltam meg enni egy kicsit. Toncsi ritkábban eszik, annál többet. Megállni egyébként többször megállunk, pihenni, fényképezni, térképet nézni. Sík terepen nehéz 20 km/h fölé menni, inkább 18 km/h az utazó sebességünk.

Az esti szálláskeresés durva volt: először leereszkedtünk egy hoszonvalahány százalékos lejtőn (mindkettőnknek égtek a fékjei). Már-már kezdtünk aggódni, hogy vissza kell másznunk, de aztán megláttunk egy gattert. A deszkalerakatok közt pontosan nekünk volt kihagyva hely. Elsétáltam vízért (egy házból kértem), főztünk, megágyaztunk és aludtunk. Szerintem azt már nem is kell írnom, hogy aznap éjjel is esett.

Számokban:
Táv: 106,64 Km (Össz.: 647,4 Km)
Idő: 6:18'
Átlag: 16,93 Km/h
Max.: 60,48 Km/h

 

6. nap

2012. július 12. (csütörtök)
St. Michael – Öblan

Egész éjjel szakadt az eső, de olyannzira, hogy én többször felkeltem megnézni, Toncsin nem vitte-e el még a víz (mer azt álmodtam, hogy befolyt a hangárba). Kora reggel ébredtünk, hideg is volt, éhesek is voltunk. Ott reggeliztünk a rögtönzött asztalainkor, s 8 óra előtt már úton is voltunk. 15 fok volt ekkor. Reggeli közben meghallgattam az időjárás jelentést – hát nem lesz sokkal melegebb ma. Nem is kúszott fel csak 20 fokig. Ellenben viszont jól haladtunk. Délre már 40 km-nél tartottunk.

Toncsi ezúttal nem szalonnát reggelizet, meg is éhezett korán. Egy egész csomag Doppel kekszet letoltunk, majd mentünk tovább. Százat le kell nyomnunk ma, ha vasárnapra Innsbruck-ba akarunk érni. Ahogy ezt megbeszltük, egy szög állt a hátsó kerekembe. De nagyon alattomos módon kicsit oldalról, s mivel hát 2 cm-es volt, a kevlárnak esélye sem maradt. Pedig tegnap nagyon jól kivédte a drótot. (Vicces volt, ahogy azon tűnődtünk, hol és mi érhet a sárhányóhoz, ami miatt zörög a gépem.)

Szóval tizenvalahány ezer km után az első defektem a Schwalbe Marathon Plus-on (igaz, hátul új gumim van, de a szög ellen esetleg teligumi). Nehéz volt ugyan leszedni  - nem tudom, hogy a felni, vagy a gumi miatt – de Toncsival ketten megoldottuk. Több defekt meg nem lesz, és kész!

Ismét találkoztunk a fiatal magyar párral. Mi épp ettünk, de ők is egy pihenő után voltak túl, így tovább haladtak. Aztán egy három fős magyar csapat veretett el mellettünk. Ezután egy ablakból ránk szóltak magyarul, hogy hová megyünk. Kezdtük azt hinni, rossz irányba mentünk valamelyik kereszteződésben.

Miután lehagytuk a srácokat valahogy, egyik pihenőnél beértek – ekkor kezdtünk el beszélgetni. Kiderült ki – honnan – merre – minek, s együtt is tekertünk, amíg nem találtunk egy focipályát, ahol megálltunk vizet tankolni a vacsihoz. Pont odajött egy fickó s megkérdeztem, nem aludhatnánk-e a sörsátorban. Azt mondta nem ő a kompetens, de mindjárt kitalál valamit. Elsétált.

A sörsátor másik feléről jött, s láttam (meg értettem) hogy a bejáratot keresi. Éreztem, ez már a miénk (közben magyaráztam a srácoknak, hogy higyjenek benne, mert működik). Még telefonált,de mutatta a hüvelykujját...felfelé. Mondtam aztán, hogy ne aggódjon, reggel korán elmegyünk. Azt mondta, hogy este még jönnek ide focizni, de ne törődjünk semmivel, meg van engedve a dolog, reggel meg ddig vagyunk, ameddig akarunk. A srácok – számunkra felfoghatatlan okból – nem fogadták el a szállást és arrébb álltak. Mikor megjöttek a focisták letusoltunk a negyven fokos vízben. Némelyik csak nevetett, volt aki elismerően bólintott, és volt akivel „elbeszélgettem”. Az edzőjük nagyon derék ember, csak jobban hadart, mint Toncsi, így alig értettem mit mond. Este még páran itt söröztek, amikor mi már nyugovóra tértünk.

Számokban:
Táv: 98,88 Km (Össz.: 540,76 Km)
Idő: 5:37'
Átlag: 17,57 Km/h
Max.: 46,24 Km/h

 

5. nap

2012. július 11. (szerda)
Bruck – St. Michael után

Az éjjel a földről felmenekültem az asztalra, mert 10 percenként szedtem le magamról a csigákat. Aztán reggel visszavándoroltam a földre, hogy azért mégsem vegyenek észre bennünket. A reggelit ismételten kényelmesen, egy padon költöttük el. Annyian ránkcsodálkoznak és kérdezősködnek, hogy lassan talán a német tudásom (ami igazából sosem volt) is vissza-vissza jön (vagy legalábbis megértik amit karattyolok, mert nem néznek rám furán).

Egyre szebb tájakon járunk egyébként. Viszont a dombok mitt lassan. 11-re még csak 20 km-t tettünk meg, viszont találtunk egy „mekit”, úgyhogy be is kültöztünk. Amit csak tudtunk, felraktunk tölteni, és már töltöttem is fel a képeket ill. a blogbejegyzéseket. Egy óráig adtunk magunknak időt ezen dolgok elvégzéséhez, aztán idnultunk is tovább.

Szerencsére a Kindle-t is sikerült újra beüzemelni, úgyhogy kedvemre csiripelhetek kis- vagy nagy örömetekre. Szegény Toncsi még mindig nem érti mi ez az egész – ő napi egy sms-el lerendezi. (Viszont tettszik neki és jövőre ő is akar minden ilyet.)

Írtam már hogy egyre szebb tájakon járunk? De tényleg! Tessék irigykedni. Pedig ez még csak a kezdet – hol van még svájc?!

Találkoztunk egy kis csapattal. 3 bécsi kispap tekerte körbe a völgyet. Elbeszélgettem egyikükkel (már ha azt annak lehet nevezni), s nagyon tetszett neki az élő nyomkövetés, ill. a túrám és a mondanivalója. Elkérte a honlapcímemet, cserébe kaptunk osztrák kekszet – egy egész nagy csomaggal. Mondtam neki, hogy csak a felét, de nem engedett.

Miközben egy frissítőállomáson mostunk/mosakodtunk egy magyar pár suhant el mellettünk. Pár óra és km után ismét összefutottunk egy boltnál. Kazincbarcikáról jöttek, és csak úgy mennek...céltalanul. Azaz előbb egy versenyre, aztán majd hazafelé valamerre. Megkapták a bécsi srácoktól kapott keksz felét (jó tett helyében ugye... ). Kérdezgették a como-i tavat, s mivel tavaly jártam ott, előbukkantak a tavalyi emlékek. Ez a túra most merőben más. Sok apróságot otthon felejtettem egyébként a nagy siettségben (pl. mosogató szivacs, wc papír és egyebek).

Miután elállt az eső, mindenki ment a maga dolgára – ők bevásárolni, mi pedig útnak indultunk. De valószínű, hogy még összehoz minket a sors a napokban.

Estére ismét egy ragyogó szálláshelyet kaptunk. Egy fészer, de jó nagy!

Számokban:
Táv: 69,88 Km (Össz.: 441,88 Km)
Idő: 4:37'
Átlag: 15,09 Km/h
Max.: 43,29 Km/h

 

További cikkeink...

2. oldal / 5

«ElsőElőző12345KövetkezőUtolsó»
Which is the best web hosting? Read my just host review and compare it with ipage. Find a reliable hosting provider.
Joomla Templates by Joomla Hosting